A borovi fenyő

A fa egy életre szóló választás, a fa melegséget sugároz, helyiségünket világossá és barátságossá varázsolja. Felhasználása során is élettel teli marad, harmóniát, nyugalmat sugározva változtatja otthonná lakását.
A fenyőfélék a nyitvatermők törzsébe, a toboztermők osztályába tartozó növénycsalád. Az erdei fenyő (pinus sylvestris) egyik kereskedelmi elnevezése a borovi fenyő. Északi jellegű eurázsiai flóraelem, északon síksági faj. Az északi sarkkörtől egészen a mediterrán hegyláncokig megtalálható. Magyarországon a Nyugat – és Dél-Dunántúlon, a Dunántúli-középhegységben őshonos, továbbá a Sátorhegy határszélein is megtalálható. Telepítették az alföldek meszes és savanyú homokjain is. Termőhelyekben nem válogat, fényigényes, gyorsan nő; mára az erdeifenyő a legelterjedtebb fenyőfajunkká vált.

Törzse alján sötéten barázdált, feljebb papírszerűen foszló, vörösesbarna kérgű. Tűlevei párosával állnak, laposak, 3-7 cm hosszúak. A porzós tobozkák áprilisban a fiatal, fejlődő hajtások alján csavarvonalas állásban tömött gyűrűt alkotnak. Az első évben csak apró tobozkává fejlődnek, a második év őszére érnek be 4-7 cm-es hosszú nyelű tobozokká. Az erdei (borovi) fenyő könnyen megmunkálható az összes forgácsoló eljárással.

A közönséges erdeifenyő sűrűbb, tartósabb, mint a luc- és jegenyefenyő. Valamint kiváló szilárdsági és rugalmassági jellemzőkkel rendelkezik. A feldolgozott faáru egy része telítve, tömörítve, rétegelve, késelve kerül szállításra.

Vissza a lap tetejére